8. Nyolcadik fejezet

Lola nézőpontja

Órák teltek el azóta, hogy a második esélyes párunk dühösen kisétált a börtönből, már egy napja itt vagyunk ezen a földön, és csak ültem ott, azon gondolkodva, hogy az életem romokban hever. Még sírni sem tudtam, amiért így alakultak a dolgok, nem is vártam el párt, csak el akartam menekülni a megaláztatás és a folyamatos félelem életéből, amit a Holdfény faluban kellett élnem.

A gyomrom megkondult, emlékeztetve arra, hogy már körülbelül 2 napja nem ettem semmit, még egy csepp vizet sem ittam. A jó hír az, hogy nincs szükségem arra, hogy könnyítsek magamon, szóval ez egy nyerő helyzet.