380. fejezet Egy mese
Sofia belemerült a nagy buli előkészületeibe, és izgatottan várta Leonardo, a rejtélyes figura érkezését, aki megragadta a szívét. Idegei bizseregtek az izgalomtól, ahogy a díszes sminktükör előtt ült, körülötte egy csapat képzett sminkes, amelyet Leonardo anyja, Anna küldött. A művészek varázslatukat dolgozták fel Sofia hibátlan vásznán, fokozva ezzel természetes szépségét.
Lélegzetelállító őszibarack sellőruhába öltözve, amely minden megfelelő helyen átölelte a domborulatait, Sofia az elegancia víziójának érezte magát. A sminkesek ügyesen kiemelték vonásait, kék szemeit csábító szárnyas pillantással varázslatos csábító gömbökké varázsolták. Csillogó szemhéjpúderek díszítették szemhéját, sugárzó fényt varázsolva elbűvölő tekintetét hangsúlyozva. Egy csipetnyi barackszínű pír finoman rózsás arcára került, fiatalos és ragyogó pírt kölcsönözve arcszínének. Ajkai barackszínen csillogó szájfénytől csillogtak, mindenkit hívogatva, aki lopni mert egy pillantást.
Az utolsó simítások elhelyezésekor Sofia selymes tincseit tökéletes kontymá formálták, amelyet egy gyémánt koronával díszített, amely megcsillant a hiúsági lámpák lágy fénye alatt. Több laza szálat szándékosan hagytak a nyakának simogatására, egy kis érzékiséget adva általános varázsához. A tükör előtt állva Sofia nem győzte lenyűgözni saját tükörképét. Elbűvölő modellnek érezte magát, az elegancia és a kifinomultság megtestesítőjének. Az átalakulás elképesztő volt, és alig várta, hogy Leonardo ebben a lélegzetelállító állapotban lássa. Egy rövid pillanatig nem tudta nem Leonardo volt barátnőjéhez, Evelynhez hasonlítani magát, aki lenyűgöző külsejéről és elbűvölő jelenlétéről volt ismert. A gondolat azonban árnyékot vetett Sofia boldogságára, amitől elkomorult a hangulata.