344. fejezet Érzelmi forgószél

Leonardo szemei összeszűkültek, tekintete felerősödött, ahogy Domenico szemébe zárta. Leonardo ökle önkéntelenül ökölbe szorult, csuklói kifehéredtek, ahogy frusztrációja fellángolt. Arra vágyott, hogy lecsapjon Domenicóra, hogy eltüntesse arcáról ezt a dühítően önelégült mosolyt. – Hogy érted? – válaszolta végül Leonardo, hangjában némi zavartság csillogott.

Domenico tekintete megkeményedett, álla dacos kihívásként előrenyúlt. – Úgy értem, ahogy Sofiával viselkedtél, az nem tett volt, igaz?

Leonardo tétovázása nőtt, elméje érzelmei összetettségével küszködött. Nem számított arra, hogy Domenico észreveszi, megkérdőjelezi jeges viselkedésének repedéseit. Az igazság az volt, hogy ő maga sem tudott választ adni. Leonardo nem tudta felfogni, miért volt Sofiának hatalma megfejteni őt, meglágyítani megkeményedett lelkének széleit. Mintha egymásnak ellentmondó érzések vihara tombolt volna benne, valahányszor a lány keresztezte az útját.