104. fejezet

Fogcsikorgatva küzdöttem, hogy elnyomjam a testemen átsuhanó érzéseket. Halkan emlékeztettem: "Nicholas, ma van anyám temetése."

A karjaiba kapaszkodtam, miközben a testem fékezhetetlenül remegett, de visszafogott pillantásom csak úgy tűnt, hogy tovább terelte az őrületbe.

A vágytól vörös szemei rám szegeződtek, mintha évek óta éhezett volna. Elsöprő volt az az erő, amellyel belém vetett. Úgy éreztem magam, mintha az összetörés küszöbén állnék.