321. fejezet

ATTICUS

Ujjai kínzóan simogatják a hasamat, érintésének intenzív bizsergése táncra perdít bennem az örömöt. Veszélyes kísértés, amely úgy vonz magához, mint egy mámorító drog. Minden pillanat, amit vele tölthetek, csábít, megkötöz. Ez a kötelék ereje, és amikor ilyen örömöt ígér... ki tagadhatná bárki is?

E pillanatban csak arra vágyom, hogy maga mögött az ajtóhoz szorítsam és elraboljam. Felébreszt bennem valamit, valamit, amiről tudom, hogy korántsem úriemberhez méltó.