275. fejezet

Ha korábban kétségeim voltak afelől, hogy valami bántja, most már elmúlt. Szinte látom az arcán a fájdalmat, a zenét, és azt, ahogy beleönti a lelkét. Várok, ahogy az ujjai a zongorabillentyűkön cikáznak, a szíve minden érintéssel hangosabban dübörög. Valahogy a zene nosztalgikus érzést kelt, a fájdalomra és a gyötrelemre emlékeztet...

A dal véget ér, ő lehajtja a fejét, és ököllel a zongorára csap.

- Mitől vagy ennyire felzaklatva? - kérdezem halkan.