243. fejezet

Egymás mellett sétálunk, és lemegyünk a kanyargós lépcsőn, amikor megpillantom Atticust, aki a lépcső alján várakozik, és nyugtalanul járkál fel-alá.

„ Ugye nem késtünk el?” – kérdezi Valerie.

– Nem, egyáltalán nem – válaszolja, hátrapillantva, mielőtt megfordul, és elindul a főbejáraton balra, ahol egy kisebb melléképületet látok.