243. fejezet
Egymás mellett sétálunk, és lemegyünk a kanyargós lépcsőn, amikor megpillantom Atticust, aki a lépcső alján várakozik, és nyugtalanul járkál fel-alá.
„ Ugye nem késtünk el?” – kérdezi Valerie.
– Nem, egyáltalán nem – válaszolja, hátrapillantva, mielőtt megfordul, és elindul a főbejáraton balra, ahol egy kisebb melléképületet látok.