203. fejezet

Váratlanul ér, képtelen vagyok magamba szívni az érzelmeit, amiket kivált. A hirtelen közelség teljesen kiüríti az elmémet, és elönt a vágy, hogy megcsókoljam. Közelebb hajolok, mit sem törődve azzal, hogy nem vagyunk egyedül, és az arcába simítom a kezem, pontosan ezt teszem; mély csókra kényszerítem az ajkait, a szemem pedig remegve csukódik.

„ Hé, kicsi lány…” – mormolja a gondolataimban, de visszacsókol, keze becsúszik a horgolt felsőm alá, súrolja a derekamat, és szikrák csapnak át rajtam.

Összeszorul a gyomrom, ahogy visszacsókol. Érzem, ahogy próbálja kontrollálni az érzelmeit, próbálja visszatartani magát attól, hogy elengedjen. Istenem, szükségem van rá, akarom őt… Hátralép, a szeme lángoló kéken izzik. A másik szemét borító tejfehérje mellett meglátom az írisz halvány kékes árnyalatát.