295. fejezet

– A francba… – nyöszörögi.

Nagyon szűk. Basszus, de jó érzés.

„ Nyugi…” – suttogom rekedten, miközben még jobban széttárom a lábait, nyelvemmel végigsimítok a nyakán, és egy mély csókra kényszerítem az ajkait. Bólint, miközben viszonozza a csókot, én pedig lassan mozgatom az ujjamat, amíg behatolok. Elégedetten felsóhajt, miközben a csípőjét hozzám mozdítja. Apránként benne vagyok, és egyre jobban nyomulok, felkiált, de benne vagyok.