165. fejezet

Bekapcsolom a kávéfőzőt, és a kis kék fényt bámulom, miközben hallom, hogy becsukódik az ajtó, és itt hagy, egyedül, egy félmeztelen Zade-del.

„ Ne sírj, kis haver, vért ontok tőle.”

Szavai ismét átfutnak az agyamon, gazdagok és csábítóak, mint a vörösbor, könnyedén elrejtve a baljóslatú mögöttes üzenetet.