147. fejezet
Átlendítem a lábaimat az ágyon, és felnyomom magam. Több erőfeszítésbe került, mint amire számítottam, de amint felkeltem, kimentem a folyosóra. Most az étkezésre gondoltam, és rájöttem, hogy éheztem. A lépcső felé tartva a lábaim kiadnak alólam, minden egyes lépcsőfokon zuhannak lefelé. A fejem megüt valamit, és minden elsötétül.
******
– Jaj! – motyogom kinyújtózva magam. A kezem automatikusan a combjaim közé kerül. Nincs vér, köszi érte. Ezek a kölykök erősebbek voltak a vártnál.