214. fejezet
Viktória nézőpontja
A levegő sűrű volt a széna és a késő nyár illatától. Egyike azoknak az éjszakáknak, amikor a hőség nem múlik el, még naplemente után sem, csak úgy megmarad, mint valami befejezetlen dolog. A veranda deszkái melegek voltak a lábam alatt, és minden körülöttem nehéznek és mozdulatlannak érződött. Kivéve a mellkasomat. Az szorított. Mintha elfelejtettem volna, hogyan kell lélegezni.
Gabriel végre megnyugodott az éjszakára. Halk, egyenletes lélegzete sercegve szűrődött be a mellettem lévő babaőrön keresztül, egy halk hang a csendben, de valahogy mégis földhöz ragadt. Belülről hallottam a csőben zuhogó víz halk mormolását, valaki zuhanyozik, vagy talán a mosogatót tölti. Luca hangja beszűrődött a hátsó udvarból, halk és nyugodt, valószínűleg egy késői üzleti hívást simított el. Egyszerűen ilyen volt: nyugodt, higgadt. Mindig megjelent a nehéz pillanatokban, mindenféle felhajtás nélkül.