210. fejezet

Viktória nézőpontja

Abban a pillanatban, hogy behajtottunk a kocsifelhajtóra, furcsa súly nehezedett rám. A kavics csikorgott a kerekek alatt, miközben Luca a régi veranda közelében parkolt le, Gabriel pedig halk, álmos hanggal mocorogni kezdett az autósülésében.

Gyönyörű volt itt, ezt nem vitathattam. A parasztház pontosan úgy nézett ki, mint Alexander és az esküvőnk utáni látogatásom során – ugyanazok a fehér falak, a szabályoktól függetlenül burjánzó vadvirágok, a levegő pedig fenyő és napégette föld illatától telített. Nem láttam előre, hogy az emlékek ilyen intenzíven fognak rám hatni.