197. fejezet

Viktória nézőpontja

Az ilyen pillanatokban – amikor minden más szertefoszlik, és csak mi ketten vagyunk – érzem igazán mindannak a súlyát, amin keresztülmentünk. Minden félresikerült lépés, a távolság, a nehéz beszélgetések... valahogy ezek vezettek el minket idáig. Nem a tökéletességhez, nem egy szép megoldáshoz, hanem egy csendes közelséghez. És azt hiszem, ez talán minden másnál fontosabb.

Amikor így egymásba merülünk, és semmilyen zavaró tényező vagy kétség nem csúszik közénk, valami megváltozik. Minden érintésnek célja van. Minden közös lélegzetvételünk hallgatólagos fogadalomnak tűnik arra, hogy továbbra is ott leszünk egymásnak, hogy továbbra is egymást választjuk a nehéz időkben. Tettünk már nagy bejelentéseket, és ezek nem mindig állnak fenn, amikor a való életben kaotikussá válnak a dolgok, így most nincs rájuk szükség. De ez? Ez őszintének tűnik.