186. fejezet

Viktória nézőpontja

Később este, ahogy a ház néma csendbe borul, összeszedem a bátorságomat, hogy beszéljek Lucával. Minden köztünk lévő dolog súlya a mellkasomra nehezedik, és nehezemre esik lélegezni. A dolgozószobában van, a lámpa lágy fénye megnyúlt árnyékokat vet éles vonásaira, miközben olvas. A látványa, annyira elmerülve, annyira távoli, bizonytalanság hullámát küldi át bennem. Habozok az ajtóban, a pulzusom a fülemben dübörög, de tudom, hogy ez a beszélgetés nem várhat tovább.

„Luca?” – kiáltom halkan, alig hallható suttogásnál hangosabban, miközben belépek.