184. fejezet

Viktória nézőpontja

Hirtelen egy halk kopogás döbbent meg a gyerekszoba ajtaján. A szívem egy pillanatra megakad, a torkomban elakad a lélegzetem, miközben felnézek, félig-meddig Lucára számítva. De ehelyett Alexander az. A küszöbön áll, arcán érzelmek vihara – aggodalom, habozás és bűntudat keveredik. A folyosóról beszűrődő halvány fény hosszú árnyékokat vetett az arcára, kiemelve a szemében látható fáradtságot.

Ösztönösen megfeszülök, egyre szorosabbra ölelem Gabrielt, érzem apró testét melegen és biztonságban az enyémhez simulva. Az utolsó dolog, amire most szükségem van, egy újabb beszélgetés, ami kibogozza az életemet alig összetartó finom szálakat. A pulzusom lüktet a fülemben, szorongó ritmusban, ami illik az elmémben uralkodó káoszhoz. De hiába tiltakozik a testem, tudom, hogy ezt nem kerülhetem el örökre.