183. fejezet

Viktória nézőpontja

Nem válaszol, és nem is várom el tőle. Ahogy becsukom magam mögött az ajtót, az elutasítás csípése perzseli a szemem. Remegve veszem a levegőt, és gyorsan pislogok, hogy ne csorduljanak ki a könnyeim. Azt hittem, a torta egy kis lépés a megbékélés felé, egy módja annak, hogy emlékeztessem rá, hogy még mindig itt vagyok, és még mindig próbálkozom. De egyértelmű, hogy az előttem álló út hosszabb és nehezebb, mint reméltem.

De nem adhatom fel.