181. fejezet
Viktória nézőpontja
Délelőtt közepére már a konyhában találom magam, a kezem automatikusan halad, miközben a hozzávalókat gyűjtöm. Úgy döntök, megsütöm a kedvencét, a citromos süteményt. Régóta nem sütöttem, de tudom, hogy ez egyike azon kevés dolgoknak, amiket Luca őszintén szeret. Ritka élvezet. Emlékszem az estékre, amikor együtt ültünk, szeleteket ettünk a süteményből, mindenről beszélgettünk, de semmiről sem, az ujjaink súrlódtak, miközben ugyanahhoz a villához nyúltunk. Vissza akarom hozni annak a melegségnek, annak a közelségnek akár csak egy töredékét is. Talán ez az apró gesztus emlékeztetheti arra, ami valaha köztünk volt.
Miközben a tésztát keverem, emlékek lepik el az agyamat: a nevetése, amikor lisztet kentem az orromra, ahogy az első falatnál boldogságtól lehunyta a szemét, ahogy régen ellopta a falatokat, amikor azt hitte, nem figyelek. Szomorú mosoly jelenik meg az ajkamon. Ezek a pillanatok olyanok, mintha egy örökkévalóság lenne, mintha más emberekhez tartoznának. De vissza akarom őket kapni. Vissza akarom kapni minket.