167. fejezet
Viktória nézőpontja
Két hét telt el azóta, hogy Luca elutazott Olaszországba, és a ház másnak érződik nélküle. A levegő csendesebb, bizonyos értelemben könnyebb, mégis ott lebeg a feszültség alatti áramlat, ami sosem oszlik el teljesen. Jelenléte nélkül az egyensúly, amit gondosan ápoltam, felborul, mintha valami létfontosságú dolog távolodott volna el, ismeretlen űrt hagyva maga után. Alexander gyakrabban van a közelben – segítőkész, figyelmes, és egyértelműen igyekszik beilleszkedni Gabriel megszokott rutinjába. Önként vállal kisebb feladatokat anélkül, hogy kérték volna tőle, felajánlja a segítségét a bevásárlásokban, és eltökéltnek tűnik, hogy bebizonyítsa apasági értékét.
Látom abban, ahogy Gabrielre néz, ahogy változtat a viselkedésén, hogy megkönnyítse a dolgomat, mintha emlékeztetni akarna arra az emberre, aki régen volt, vagy talán meggyőzni arról, hogy megváltozott. Most csendes elszántság van benne, kimondatlan ragaszkodás ahhoz, hogy ez – bármilyen szétesett változata is legyen a családunknak – működhet. De nem vagyok biztos benne, hogy ilyen egyszerű.