166. fejezet

Alexander nézőpontja

Ahogy telt az este, egyre inkább a gondolataimba merültem, beszélgetésük zaja elhalványult a háttérben. Figyeltem, ahogy Luca kommunikál Victoriával, ahogy reagál rá, és a bennem lévő harag újra fortyogott. Mintha lett volna saját nyelvük, egy rövidítésük, amit nem tudtam megtörni. Minden nevetés, minden közös pillantás újabb emlékeztető volt arra, hogy mennyire is süllyedtem Victoria szemében.

Amikor Luca felállt, hogy elmenjen, mondván, hogy van egy kis elintéznivalója otthon, furcsa keveréke volt a megkönnyebbülésnek és a rettegésnek. Megkönnyebbülést, hogy elmegy, és teret ad nekem, de rettegtem a gondolattól, hogy egyedül kell maradnom Victoriával, tudván, hogy nem tudok versenyezni azzal a képpel, ami olyan tisztán bevésődött az elméjébe.