152. fejezet

Viktória nézőpontja

Könnyek patakokban folytak az arcomon, miközben a nővér a mellkasomra helyezte az apró, ficánkoló csomagot. Lenéztem a gyermekünkre, érzelmek áradata árasztott el: megkönnyebbülés, öröm, szeretet és a teljesség leírhatatlan érzése.

– Tökéletes – suttogtam, könnyektől elcsukló hangon. Luca és Alexander közelebb hajoltak, arcukon ugyanaz a csodálat és áhítat tükröződött, amit én éreztem. Egy rövid pillanatra a múlt minden fájdalma és zűrzavara elolvadt, helyét az új élet tiszta, hamisítatlan öröme vette át.