2144. fejezet

– Milyen szerencsések vagyunk – mondta Willow boldogan, és Jasper felé fordította a fejét. Jasper az órára pillantott, majd felnézett a majdnem három méter magas nyílásra. – Későre jár.

– Fel tudunk mászni? – kérdezte Willow. A gödör túl magas volt, és a felette lévő talaj puha. Nem volt mód kimászni ebből a nagy gödörből. – Úgy tűnik, itt kell töltenünk az éjszakát. – sóhajtott Jasper. – Meg kell várnunk a mentést.

Willow bólintott. „Rendben, nekünk sincs sietségünk. Van vizem, kekszem, sőt, még egy szőnyegem is!” Aztán elővett egy kommunikációs eszközt. „Furcsa. Miért nincs válasz? Hová tűnt a jel?”