1574. fejezet

– Várj. Fent maradsz? – Ja. Nem tudok aludni, ezért írtam pár barátomnak. Játszunk pár videojátékot – kuncogott Julian. Jessie felült és megfogta a karját. – Fontosabb vagyok, mint a játékaid. Nem mész el.

Hűha. Julian csak egy kifogást akart, hogy elmehessen. Ha tovább marad, talán szabadjára engedi a benne rejlő szörnyeteget. – Szóval azt akarod, hogy maradjak? – kérdezte rekedten. – Tudod, mit jelent ez, ugye?

Jessie összeszorította a száját. Zavarba jött, hogy ezt kell mondania, de mégis összeszedte a bátorságát, hogy megszólaljon. – Tudom. Már nem vagyok gyerek. – Julian nagyot nyelt. Lehajolt, és a feje fölé emelte a kezét. – Nem fogod megbánni?