145. fejezet

(Leah POV)

Éppen elaludtam, amikor hallottam párszor csörögni a telefonom. Nagyon kevesen voltak, akiknél megvolt a telefonszámom – alapvetően a főnökeim, az új munkatársaim, néhány új barátom és Alexander –, így tudtam, hogy valószínűleg fel kellene kelnem és megnézni az üzeneteket, hátha fontosak.

Nyögve kikeltem az ágyból, és odamentem az íróasztalhoz, ahol a telefonom volt bedugva. (Nem voltam hozzászokva a telefonhoz, így még nem jöttem rá, milyen hasznos lehet az éjjeliszekrényem közelében lévő konnektorba bedugni a telefont.)