905. fejezet Alcott múltja
Amikor Alexandra belépett az irodájába, alig hallhatóan sóhajtott. Az asztalán ugyanaz a tányér sütemény és bögre kávé volt, amivel minden nap köszöntötték. Alcott következetes volt. Nem számít, mit mondott neki, a férfi csak elhárítaná, és továbbra is ilyen átgondolt ajándékokkal záporozta volna.
De a korábbi időkkel ellentétben Alexandra ezúttal teljes szívvel fogadta őket.
A melegség hulláma söpört végig rajta abban a pillanatban. Nem az étel hozta, hanem az a gondolat, hogy Alcott azóta mindent megtett érte.