657. fejezet

„Ne aggódj, Nagyfőnök. Ha félsz, mindig elbújhatsz mögém!” – vigyorgott Eva, megragadva a ritka alkalmat, hogy ugrassa Damient. Amikor látta, hogy Damien arca elkomorul, szája sarka elégedetlen ráncolásra húzódik, fékezhetetlenül feltört belőle a nevetése. A hang olyan volt, mint egy dallam, ami meglágyította merev arckifejezését, egy halvány mosoly fenyegetett, hogy áttöri.

– Ó, és itt van… – nyújtotta felé a kezét, szemében huncutul csillogás. – Te is foghatod a kezem. Ne aggódj, kedves herceg, ez a lovag meg fog védeni téged.

Damien azonnal reagált a kihívásra, megragadta a kezét, és erősen magához húzta. Lehajolt, ajkai a füléhez értek, miközben halk, rekedtes hangon suttogta: „Nem fog jól végződni, ha így ugratsz.”