477. fejezet

Mivel senki sem lépett be az ajtón, Éva úgy gondolta, hogy megragadja az alkalmat. Tekintete ismét körbejárt a szobában, keresve valamit – bármit –, ami segíthetne rajta. Egy halom láda állt a közelben, csupán pár lépésre tőle, vastag műanyag fóliával letakarva. A falak rozsdás fémpolcok voltak, félig üresek, de tele régi szerszámokkal és csavarokkal. Erőlködve próbált tovább látni, a nyakát nyújtogatva fürkészte a raktár hátsó részének árnyékát, de semmi sem tűnt ki. A hely szinte nyugtalanítóan üres volt.

„ Kár. Nincs nálam a pénztárcám.” Ha valahol a láthatáron lett volna a pénztárcája, könnyebb lett volna neki. De tudta, hogy a férfiak, akik elrabolták, már átkutatták volna, és a tőrt, amit mindig magánál hordott, addigra már eldobta.

Hamarosan visszajönnek, emlékeztette magát. Készen kell állnia.