1768. fejezet

– Á, elfelejtettem megemlíteni – mondta George lassan, hangjában bánat csengett. – Ma van Zach szülei halálának évfordulója.

Vivian szeme hitetlenkedve elkerekedett. Hirtelen minden értelmet nyert – ahogy Zachary bezárkózott a szobájába, a kimerültsége, a hallgatása.

– Nem csoda, hogy tavaly is ilyen volt – mormolta, felidézve, hogy akkoriban alig figyelt rá. Akkoriban nem igazán érdekelte annyira, hogy megkérdezze.