70. fejezet Freya (II)

Elléptem a zsarutól, és inkább Cora felé rohantam. Visszarángatták, hogy üljön be egy mentős kisteherautó hátuljába, és egy kövérkés nő gyengéden beszélt hozzá. A szemem összeszűkült. Kurvára megsérült?

Felnézett rám, ahogy eléjük léptem, testemmel elzárva a késő délutáni napot, és az árnyékom rájuk hullott. Megkönnyebbülés öntötte el a vonásait, de ekkor egy apró szemöldökráncolás jelent meg. – Mit akartál tenni Freyával? Tudom, hogy utálod, és őszintén szólva, én is nagyon utálom, de még soha nem láttalak így viselkedni.

Hogy őszinte legyek, nem tudtam uralkodni a dühön, ami Freya felé lökött, olyan volt, mintha egy hirtelen magas ütés felpumpálta volna a forrásban lévő véremet, hogy túllendüljön, és csak láttam... vöröset. De egy kurva semmit nem sajnálok.