59. fejezet

– Mi... mi változtatta meg a véleményét...? sikerült megkérdeznie két nyöszörgés között.

Óvatosan áthúztam a fogaimat a nyakán. "Valaki olyan sötét hajjal, mint éjfél, kék szeme, mint a hajnali égbolt... és aki úgy néz ki, mint egy álom, amikor addig dumálom, amíg már nem tud beszélni..." - gurultam belé még egyszer, ízlelve a fojtott kiáltást, amit kiált: "csak úgy..."

Halk zihálással visszahúzott az arcához, és hevesen összekötötte ajkainkat, és úgy húzott magához, mintha oxigén lennék. Egy cseppet sem bántam, a teste köré csavartam magam, amíg nem tudtam megmondani, hol végződik az egyik, és hol kezdődik a másik.