560. fejezet Harc a szerelemért
– Köszönöm, hogy eljöttél – mormolta Alexander, és megingathatatlan tekintete párjára szegeződött. Elhívta az erdő legtávolabbi részébe, Zephyr birodalmának határain túlra. Mellettük a folyó lágyan hömpölygött, a nap végső árnyalatait vetette át a horizonton, jelezve a közelgő alkonyatot.
– Nekem... el kellett jönnöm, de kérlek, előbb beszéljünk – suttogta Arabella idegességtől csípős hangon, miközben kezei támaszt találtak a férfi széles vállán. Minden érintés olyan volt, mintha lángba borulna; tiltott hőség járta át, olyan érzést keltve, amely több örömet okozott neki, mint fájdalmat.
– Rendben – válaszolta határozottan, és a tekintete nem engedett neki.