404. fejezet Sóhajok hídja

– Ebédidő van. Szóval ebédeljünk – mondta Leonardo, és karjait gyengéden a felesége dereka köré fonta, és közelebb húzta magához. Úgy döntöttek, hogy a híres velencei étteremben, a Terrazza Danieliben vacsoráznak, amely a város egyik leglélegzetelállítóbb kilátását kínálta. Asztalukról rácsodálkozhattak a Canal Grande, Punta Della Dogana, Giudecca és San Giorgio Maggiore pompájára, mindezt romantikus légkörbe burkolva.

Leonardo szeretettel megengedte Sofiának, hogy átvegye a vezetést az ételrendelésben. A finom Dandolo rizottót választotta tengeri sünnel, nyelvhalral és friss paradicsommal. Miközben várták, hogy megérkezzen a rendelés, gyönyörködtek az előttük nyíló lenyűgöző látványban. A lágy szellő simogatta az arcukat, a távoli gondolák hangjai és a nevetés betöltötte a levegőt, fokozva a varázslatos hangulatot.

Amikor az étel megérkezett, minden falatot megízleltek, mintha a kulináris tökéletességet tapasztalnák. Úgy tűnt, az isteni ízek táncra perdültek az ízlelőbimbójukon, de az egymás társasága tette igazán különlegessé az ételt. Szemük akadozott, és kimondatlan szavakkal fejezték ki hálájukat ezért a drága együtt töltött időért.