342. fejezet Ő a prioritásom
"Leonardo nem jött veled? Remélem, jól bánik veled" - csilingelték az ikrek egyhangúan, és huncut vigyoruk kiszélesedett. Szinkronizált nevetésük betöltötte a szobát, egy hátborzongató harmónia, amitől Sofia gerincén borzongás futott végig. Sofia megpróbálta megőrizni a nyugalmát, és megpróbálta elfedni az ideges remegést a hangjában. „Ő...bármelyik pillanatban itt lesz” – válaszolta a nő, törekedett a figyelmetlenségre, remélve, hogy elrejti szíve hebegését. Bella értő pillantást váltott az ikrekkel, mielőtt ismét nevetésben tört ki.
"Ó, Istenem! Van nyelve" - jegyezte meg a lány, láthatóan szórakozottan. Úgy tűnt, hogy a szoba felerősítette Sofia zavarát, és szó nélkül maradt. Túlságosan is jól tudta, hogy ugratják, játszadoznak a sebezhetőségével. – Elég, ti ketten – szólt közbe Anna figyelmeztetéssel a hangjában, tekintélye átvágta a joviális légkört. A szoba egy pillanatra elcsendesedett, az ikrek nevetése alábbhagyott, miközben összekulcsolták a szemüket a nagynénjükkel. – Anna néni, mi már nem vagyunk gyerekek – vágott vissza Bella, némi dacos hangon. Eltúlzottan forgatta a szemét, fiatal lázadó mozdulattal. – Csak próbálunk segíteni neki, hogy ellazuljon.
Ahogy a tréfálkozás eldőlt, mindenki elfoglalta a helyét a pazar asztal körül. A komornyik kecsesen suhantak be a szobába, makulátlan öltözékben , és mindegyikük kulináris remekművekkel díszített tányérokat vitt magával. Csendes precizitással mozogtak, egyenként tálalták fel az aprólékosan elkészített ételeket, minden tányér műalkotás. A komornyik kiegyensúlyozott eleganciával érdeklődtek az asztalon lévő egyes tételek felől, konyhai tudásuk vetekszik az ínyencekével. Sofia áhítattal figyelte, és úgy érezte, mintha a királyság és a kifinomultság világába lépett volna.