333. fejezet

ADRIANA

Akkor vedd le – mondom halkan, miközben el akarom fordítani a tekintetemet, de képtelen vagyok rá.

Kigombolja a gombokat, én pedig küzdök a késztetéssel, hogy feltérdeljek és segítsek neki letépni. Leveszi, és a tekintetem oda siklik, ahol bekötöztem. Nagyjából begyógyult, a seb még mindig piros, de már bezárult, reggelre valószínűleg rendben lesz.