332. fejezet

Leteszem a poharat, a hálóingem lecsúszik a vállamról. Lassan visszacsúsztatom, tekintetem Atticusra siklik, akinek a tekintete felvillan a mellemről, ami félig látszott, amikor a hálóingem lecsúszott.

Jó helyen van. A halál nem búcsú, csak egy viszontlátásra. Egy nap újra látni fogod – mondja halkan, miközben nagyot kortyol az italából.

Igen... Átkarolom a térdem, a homlokomat a térdemhez nyomom, lehunyom a szemem, és veszek egy mély lélegzetet.