316. fejezet

ADRIANA

A szemem önkéntelenül is elkerekedik a merészségétől. Nem gondoltam volna, hogy megvan hozzá a hozzávaló, de nyilvánvalóan igazi bunkó is tud lenni.

Elnézést, mit? – kérdezem, és próbálok közömbös maradni. Bár rendkívül zavarban vagyok attól a pillanattól kezdve, hogy láttam, hogy az égési sebeimet nézi, és az, ahogyan dühösnek, undorodónak vagy bármi másnak tűnt, csak még rosszabbul éreztette velem a helyzetet.