160. fejezet
Felnyögök, felpattanok, az egész testemet átjárja az izzadság. A szívem hevesen kalapál, és öklömet a mellkasomhoz szorítom, miközben ismét körbepásztázom a szobát.
Biztonságban vagyok. Egyedül vagyok. Élek…
De ezek a szavak nem csillapítják a bennem lévő szorongást. Kikelek az ágyból, a fejemben ismétlődő tegnap esti események járnak át, és pár lépés után megállok az ajtón.