153. fejezet
Majdnem megáll a szívem, és a szemem csillog, miközben készülődöm. Már nem vagyok az a tehetetlen nő, aki egykor voltam…
Még ha már a lakásomban való megtámadásának gondolata is undort okoz, megváltoztam. A háború után gondoskodtam az edzésről, hogy csiszoljam a képességeimet. Zaiával naponta négyszer volt edzésünk. Keményen edzettem, és bár nem igazán élveztem, rájöttem, hogy szükségem van rá.
Némán sétálok az ajtó felé, mezítláb nem csapok neszeket. Amikor félúton vagyok, látom, hogy az árnyék megmozdul, ahogy a személy elfordul. Lehunyom a szemem, amikor eltűnik az ajtóm elől.