132. fejezet
ZAIA.
A fénylő utcai lámpákat bámulom, miközben a menedékház felé tartok, ami egyike azon kevés helynek, ami érintetlen maradt az utolsó csata után.
Hogy kellene éreznem magam, miután akadályokat akadály után, szívfájdalmat szívfájdalom után éltem át? Szürreálisnak tűnik, még akkor is, ha hetek teltek el…