432. fejezet

Az állkapcsomat nyitva-csukva kattant párszor, de nem tört el, csak fájdalmas.

– Ne hazudj. Rám mordul

– Azt hiszed, ha megütsz, arra késztet, hogy bármit is mondjak! – vicsorogok vissza rá. – Semmit sem tudsz rólam. És ha igazán haverok lennénk, undorodna magadtól, amiért ezt tetted.